Az Új hullám című film a Jean-Paul Belmondo és Jean Seberg főszereplésével készült Kifulladásig című francia film forgatásán játszódik Párizsban 1959-ben, amelyet alig húsz nap alatt, kísérleti jelleggel rendezett meg az akkor még csak filmkritikusként ismert Jean-Luc Godard, s amely a filmes új hullám nyitányát és egyik legemblematikusabb alkotását jelenti a mai napig. A független filmes amerikai Richard Linklater egy teljes francia filmes nemzedéket - a kezdő Belmondótól, a Kifulladásig forgatókönyvét jegyző Francois Truffaut-n és Eric Rohmeren át Jacques Rivette-ig - megidéz a fekete-fehér filmben, amelyben azt mutatja meg, hogyan lehet és érdemes egy teljesen szabad filmet elkészíteni, szakítva minden korábbi szabályrendszerrel.
A francia új hullám találta fel a szerzői film gondolatát
- mondta Richard Linklater a filmje bemutatója előtt Cannes-ban. Az Új hullám jól érzékelteti, hogy a kezdő Godard hogyan vette kézbe első filmjének készítését, mindenekelőtt az akkor még teljesen ismeretlen Jean-Paul Belmondo és a fiatal amerikai sztár, Jean Seberg leszerződtetését. A forgatáson állandó cigarettafüstben a színészeket improvizációra ösztönözve Godard döntött mindenről: nem engedte, hogy a színésznője sminkelje magát, nem zavarták a rossz beállítások, csak a természetesség és a hitelesség érdekelte, és képes volt hirtelen befejezni egy forgatási napot, arra hivatkozva, hogy nincs több ötlete.
Ha a nézők új hullámot akarnak, csináljunk szökőárat! - mondja a filmben Godard, aki azóta a francia szerzőkultusz jelképévé vált.
Egy forgatás lehet jó hangulatú, nyugodt és egyáltalán nem bántalmazó - véli Richard Linklater. De mint egy szimfóniában, szükség van karmesterre - tette hozzá. Rendezőként a végső filmet tartod szem előtt, a hangulatot, a megjelenést, az érzésvilágot. Azt kell elérni, hogy mindez úgy töltődjön meg tartalommal, hogy mindenki felsorakozzon a rendező mögé. Az amerikai rendező az új hullámos filmek hangulatát megidéző könnyed és ironikus hommage-filmben korhűen jeleníti meg az 1950-es évek Párizsának hangulatát, s kevéssé ismert francia színészekkel idézi meg lélegzetelállító hitelességgel a mára világhíressé vált, de akkor még kezdő francia filmeseket. A 2022-ben elhunyt Jean-Luc Godard neve egyébként szorosan összefónodott a cannes-i fesztivállal, amelynek egykoron meghatározó és rettegett figurája volt, majd 2018-ban tiszteletbeli Arany Pálmával tüntették ki életművéért.
Nem is ez az első játékfilm, amely megidézi az alakját: 2017-ben az Oscar-díjas The Artist - A némafilmes francia rendezője, Michel Hazanavicius Le Redoutable (A rettenthetetlen) címmel készített egy parodisztikus alkotást, amely a svájci rendező volt felesége, Anne Wiazemsky Un an apres (Egy évvel később) című regénye alapján készült.
Szombaton további két filmet is bemutattak a versenyprogramban. A nyolcadik alkalommal meghívást kapott brit Lynne Ramsay - aki 2017-ben elnyerte a legjobb forgatókönyvért járó díjat a Sosem voltál itt című drámájával - legújabb filmjében (Die, my love) az Oscar-díjas Jennifer Lawrence egy fiatal anyát alakít, aki gyermeke születését követően a brit Robert Pattinson által alakított párja szeme láttára és tehetetlenségétől kísérve az őrületbe süllyed.
Egy másik női rendező, a japán Hajakava Sie viszont újoncnak számít a hivatalos programban. Renoir című önéletrajzi ihletésű filmje egy 11 éves kislány fejlődéstörténete, aki miközben apja rákbetegségben haldoklik, anyjának pedig nincs elég ideje és ereje vele foglalkozni, kétségbeesetten keresi az emberi kapcsolatokat.
A 78. cannes-i fesztivál május 13-án kezdődött. A Juliette Binoche francia színésznő által vezetett zsűri a május 24-i záróünnepségen adja át a díjakat.
