Az előadás a valós és online térben való abúzus mély és traumatikus rétegeit fejti ki a viselkedésminták örökítésétől a büntetőjogi felelősségvállalásig. A zene ezt az összetett tematikát kíséri végig. Eleinte sejtelmes, rétegzett hangképek vezetik be a hallgatót egy bizonytalan világba, ahol az információk fokozatosan tárulnak fel. Majd, ahogy a történet előrehalad, úgy válik a zene is egyre konkrétabbá, karakteresebb formákat ölt, és érzékenyen reagál a dramaturgiai fordulatokra.
Az album hangszerelésének döntő része analóg elektronikára épül, miközben csupán a zongora és az énekhang maradnak élő hangszerek – ezzel izgalmas feszültséget teremtve az organikus és mesterséges hangzás között. A mastering munkálatokban Varga Tamás „WaTa” is közreműködött, aminek köszönhetően a hangzás minden apró részlete tisztán és megfelelő súllyal szólal meg.
Az albumhoz Mohácsi Júlia, a darab fény- és vizuáltervezője készít klipet, ami a produkció vizuális elemeiből építkezik, de az előadásról leválasztva az albumhoz készül. A zene nem csupán kíséri a színpadi történéseket – dialógusba lép velük, sőt olykor át is veszi a narráció szerepét. Az album születésében Pitlu Gergő alkotótársként vett részt, munkájával gazdagította a hangzásvilágot és annak felépítését.
Farkas Virág Zazie, aki a Maluridé, valamint a Henri Gonzo és a Papírsárkányok zenekar tagja, ebben a projektben egy teljesen új oldalát mutatja meg: személyes és atmoszferikus hangzásvilága egyszerre érzékeny és kísérletező, egyszerre szolgálja a drámai tartalmat és képes önállóan is mély nyomot hagyni a hallgatóban. A James Fritz: 4:12 album azok számára is különleges élményt nyújt majd, akik (még) nem látták a darabot.
A Loupe Színházi Társulás 4:12 című előadásának szereplői Lengyel Tamás, Gryllus Dorka, Váradi Gergely és Trill Beatrix, rendezője Horváth János Antal.
Fotó: Gordon Eszter
