Az Ararát-hegy legendája
A török–örmény határ közelében emelkedik az Ararát, Törökország legmagasabb hegye, amelyet az emberiség bölcsőjének tartanak. Az Ararátot számos legenda övezi, közülük a legismertebb a Bibliából Noé és az özönvíz története. Az Isztambuli Városi Színház azonban egy másik történetet hoz el, amelynek szereplői egy szürke ló, egy vén szúfi, egy ifjú pásztorfiú és szerelme, a bej lánya, a bej, egy kovács, egy sejk, egy börtönőr, költők és hegyi pásztorok. Az Ararát-hegy legendája szerelemről, bosszúról, elhivatottságról, a hagyományok tiszteletéről szól.
Az előadás, amelyet közönségtalálkozó követ, május 6-án látható.
Oreszteia
„Miért gyakorol ránk még mindig ilyen félelmetesen nagy hatást az Oreszteia? Az egyik válasz talán az lehet, hogy szükségünk van a mítoszokkal való mélyebb kapcsolatra. Az Oreszteia mítosza veszélyes: az ismeretlen és az idegen világát idézi elénk, rettegést kelt, feltárja a megzabolázhatatlant, az erőszakot és a legmélyebb, megszelídíthetetlen törvényeket. Klütaimnésztra arra hív bennünket, hogy közösen törjük össze a tükröt, amelynek szilánkjaiból, a mítosz gyökereit megőrizve egy új, lidérces kép tárulhat szemünk elé” – fogalmazott a Nemzeti Színházban eddig két alkalommal dolgozó (Bakkhánsnők, Kurázsi mama és gyermekei), az idei színházi világnapi üzenetet megfogalmazó Theodórosz Terzopulosz rendező, aki az Athénból, a Görög Nemzeti Színházból érkező munkájában a kiszámíthatatlant, a szokatlant és a paradoxont kutatta, az előadás esztétikáját a test és a mítosz, az idő és az emlékezet dinamikus kapcsolatából alkotta meg.
Az előadás, amelyet közönségtalálkozó követ, május 9-én látható.
Moby Dick
Herman Melville regényének főhőse Ahab kapitány, aki egy fenséges fehér bálnát üldöz a Föld körül. E bibliai léptékű utazásban egy legénység kíséri, akik készen állnak, hogy a végsőkig vele tartsanak. Tőlük távol feleségeik, kiknek álmai a hajót irányítják. A szófiai Ivan Vazov Nemzeti Színházból érkező előadás az emberi létezés mélységeit kutatja, de nem egyszerűen az emberi szenvedélyekre koncentrál. Diana Dobreva – akit a Salome rendezőjeként ismerhet a magyar közönség, és akinek munkásságával a plovdivi Abricco-adaptáció, a Vér nélkül jóvoltából ismerkedhetünk tovább a MITEM-en – bemutatja azok gravitációs erejét, képességüket, hogy az élet és a halál pályáját megváltoztassák.
Az előadás, amelyet közönségtalálkozó követ, május 15-én látható.
Gertrud
Radu F. Alexandru újraértelmezi William Shakespeare rejtélyes dán hercegének, Hamletnek a történetét, s miközben az eredeti mű számos bizonytalanságát felszámolja, a darab már ismert szereplőinek új jelentést és árnyalatokat ad. Vajon ki a király valódi gyilkosa? És büntetést érdemel vagy megbocsátást? A szerző nem kerüli meg a shakespeare-i dilemmákat, miközben elénk tárja a fiatal Hamlet gyötrelmes, de fáradhatatlan igazságkeresését, amelyet a bukaresti I. L. Caragiale Nemzeti Színház művészei vezetnek elő Silviu Purcărete rendezésében. A Purcărete-rajongók igazán tobzódhatnak az idei MITEM-en, hiszen a műsorban ott az Olasz szalmakalap, amelyet a budapesti Nemzeti Színházban készített, és egy különleges együttműködés, a nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színház és a Tokyo Metropolitan Színház közös produkciója, a Jónás is.
Az előadás, amelyet közönségtalálkozó követ, május 23-án látható.
Cyrano
Edmond Rostand legtöbbet játszott műve a Tel-Aviv-Jaffa-i Gesher Színház előadásában, a Magyarországon is jól ismert Rimas Tuminas rendezésében érkezik. A 2024-ben elhunyt Tuminas a drámát összetettségében mutatja meg. A cselekmény történelmi hátterét a 17. században zajló francia–spanyol háború adja, így súlyt kap benne a szabadság, a szerelem, a halál, a társadalommal való konfliktus és a háború. Ennek megfelelően az előadás sem a boldogtalan szerelemről, hanem a halál elkerülhetetlenségéről, külső-belső konfliktusainkról, szabadságeszményeinkről, kompromisszumkészségünkről, a szerelem és a szeretet erejéről és a mindezen értékeket felborító, újrarendező háború hatásairól szól.
Az előadás, amelyet közönségtalálkozó követ, május 25-én látható.
Bereniké
Racine műve a francia klasszicista dráma iskolapéldája. Az író világában tökéletesen eligazodó Comédie-Française társulata ezúttal a munkáiban a társadalmi diskurzusokat vizsgáló Guy Cassiers flamand színházi alkotó rendezésében mutatja be a művet, amelynek főhősei, a címszereplő és szerelmese, Titus személyes vágyaik és politikai kötelességük között őrlődnek. A rendező víziójában a tragédia újszerű megközelítésben kel életre: a klasszikus szöveg a modern vizualitással ötvöződik. A színpad fantazmagórikus terében felbomlik a valóság, Bereniké pedig fokozatosan elveszíti kapcsolatát a körülötte lévő világgal.
Az előadás, amelyet közönségtalálkozó követ, június 12-én látható.
