A Turandot Giacomo Puccini (1858–1924) utolsó operája, amelyet a zeneszerző a 18. századi olasz író, Carlo Gozzi perzsa mesét feldolgozó történetéből, valamint Schiller egy színdarabjából írt. A háromfelvonásos opera középpontjában a mese- és mítoszvilág ősi fogalmai és jelképei állnak. Ezek egyike a sorsdöntő találós kérdés, a másik a név titka. Szerelem, kegyetlenség, fájdalom, vágy, önfeláldozás – a műben számos olyan tulajdonság, lelkiállapot és érzés találkozik, amely felfokozza a feszültséget, a történet bűvkörébe vonva a nézőt-hallgatót.
A csonkán maradt és a zeneszerző halála után Franco Alfano által befejezett Turandot címszerepét a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar koncertszerű előadásán az ukrán szoprán, Oksana Dyka alakítja, Kalaf herceg megszemélyesítőjeként a dél-koreai tenor, Alfred Kim lép színpadra, az önfeláldozó Liut pedig az olasz szoprán, Selene Zanetti játssza.
Az előadást Carlo Montanaro vezényli, akinek az NFZ közönsége már sokszor ünnepelte produkcióit. Az olasz karmester az energia és a temperamentum művésze, az operarepertoár területén pedig kiváltképp otthonos.
