Mindenütt jó, de a legjobb Sopron!
Elnézést, de sajnos nem jutott jobb eszembe a VOLT Fesztivál túlhasznált szlogenjénél arra, miben is emelkedik az átlag fölé a soproni Múzeumnegyed.
Mázlisták a soproni általános és középiskolások. Csak bejönnek ide, és nem tudják elkerülni, hogy a rómaitól a legújabb korig a tanterv által előírt tananyagot ne sajátítsák el. És miközben ezt élvezetesen, élményeket gyűjtve teszik, megússzák, hogy a történelemkönyvek száraz fejezetei fölé görnyedjenek.
De bárhogyan is profilozom a potenciális látogatókat a Szent Koronában vagy a közép- és újkorban használt fűszernövényekben profi felnőttektől a SZÉP-kártya szállás zsebéből a Lövérekbe utazó kisgyerekes családokig, nem találok olyat, akinek ne merném ajánlani a soproni Múzeumnegyedet.
Kezdjük a praktikus okkal: a kiállításokat lehet egyenként és hármasával is nézni, ha pedig valaki mind a tízet bevállalná, de hajlamos a gyors szaturálódásra, vegyen mindenre érvényes belépőt, és vagy szakítsa meg a látogatást egy ebéddel meg egy süti-kávéval, vagy ha van ideje, ossza el akár három napra a korszakokat, mert a kombinált jegy 72 óráig érvényes.
Nincs semmi kordonozva, és csodálatosak a teremőr nénik. Nem néznek szúrós tekintettel, ha közelebbről szeretnék valamit megszemlélni, sőt még ők bátorítanak, hogy tegyem csak nyugodtan. Érezhető büszkeséggel mesélnek az épületről, megmutatják kedvenc tárgyaikat, egyáltalán: minden gesztusukban ott a személyes kötődés.
Persze, ennyi nem elég egy igazán jó helytörténeti múzeumhoz. Ahhoz a tudásátadást tekintve gondos, sokoldalú, a megfelelő tény- és tárgyanyagon túl a vonzó vizualitásra is ügyelő kurátori-rendezői válogatás is kell.
Négy az egyben
A Múzeumnegyed négy műemlék épület, a Tűztorony, a Fabricius-ház, a Storno-ház és a Tábornok-ház összekapcsolásával jött létre. Utóbbi belső udvarát befedték, az átriumban van az infopult, a könyvesbolt, ahol mennyiségben és minőségben is komoly a kínálat helytörténeti és múzeumpedagógiai kiadványokból. Itt lehet lepakolni a fölösleges kabátot, hátizsákot, és itt tűnik fel először a gondos részletekre ügyelés: a zárható fehér szekrényeket híres soproniakkal illusztrálták, a rajzos arckép mellett lényegre törő életrajz olvasható magyarul és angolul. A padlómatricákat követve innen indulhatunk felfedezni az épületegyüttest és megismerni Sopron múltját.
Az egyes részlegekbe a vonalkód leolvasása után juthatunk be, de vannak szabadon látogatható kiállítási terek is. A Vándorszobrok, a Sopron 17. és 18. századi kőszobrászainak és kőfaragóinak munkáit bemutató rész szinte krimibe illő rejtélyekkel teli. Néhány mű származása ismeretlen, és van olyan is, hogy az épület, amelyet díszített, már nem áll. Megint mások funkcióját rejti titok, vagy csak hosszabb idő után derült ki, ki és milyen célból alkotta. Órák, legyezők, asztalneműk, poharak, kupák, gyertyatartók, könyvkötészeti remekek, ruhaneműk, textíliák, játékok – felsorolni is nehéz, mi minden van az Iparművészeti látványtár tárlóiban, fiókjaiban.
Mindenről a Borostyánút tehet
A Tűztorony pincéjében, sok száz év metszéspontjában kezdődik az időutazás. A járószint ugyanis római kori romokat takar, az északi fal középkori városfalra épült, a nagyterem mennyezete gótikus, a barokk alatt pedig az egészet átépítették. Itt kaptak helyet a római kori Scarbantiából származó feliratos és faragott kövek, amelyeket már a 16. században gyűjtöttek. Vannak itt mitológiai alakok, síremlékek, isteneknek szentelt oltárok, kultuszképek, fogadalmi feliratok, kisebbek és nagyobbak, többé és kevésbé felismerhetőek. A kövek suttogni is képesek: történetüket az évezredekkel ezelőtti keletkezésüktől egészen a régészeti feltárásukig kis fülhallgatókon lehet meghallgatni.
Sopron örök, szögezi le a régészeti kiállítás, ahol a régió történetét az őskortól a római császárkor közepéig mutatják be. Ráléphetünk a Borostyánútra, az Európát észak–déli irányban átszelő kereskedelmi útvonalra, amelyen a város fontos szerepet játszott, a közeli Hasfalván pedig kultuszközpont jött létre. Innen származik az a kiállított kultikus bronztárgy, amelynek párja a svéd Balkåkrában került elő (még Wikipedia-szócikke is van).
Külön terem foglalkozik a vas évszázadaival, amikor a Várhelyen Európa egyik legnagyobb földvára állt. Ikeredények, tűzikutyák, figurális díszítésű urnák villantják fel a vaskor mítoszait, de megismerhetjük a kelták anyagi kultúráját és a helyi pénzverés kezdeteit is. Ízelítőt kapunk Scarbantia jómódú polgárainak életéből is, kiderül, hogyan működött a padlófűtés, milyen szépségápolási praktikákat alkalmaztak.
A feliratokat figyelmesen olvasva egyértelművé válik, a kontinenst behálózó kereskedelem révén milyen távolságra jutottak el a tárgyak, és milyen hatással voltak egymásra akár több ezer kilométerre levő kultúrák a Mediterráneumtól Skandináviáig.
A pincében felső tagozattól élvezetesek az interaktív feladatok, itt viszont az egészen kicsik, az ovisok is bevonódhatnak, ha a kanapéra vagy a puha szőnyegre bekuckózva megnézik a korszakról szóló animációs filmet.
Bárki lehet király
A Szent Korona és Sopron közvetlen kapcsolata mintegy ötszáz évre tekint vissza, a város és a nemzeti ereklye története a koronázási szertartások, a felségjelvény birtoklása, illetve a trón betöltése körüli viszályok miatt többször is egymásba fonódott. A korona négy alkalommal (1463, 1622, 1625,1681) járt itt, egy király és két királyné koronázását tartották a városban.
Mátyás aranybullájától II. Ferdinánd meghívóján át az országgyűlésre igyekvők számára készített méretes országtérképig számos dokumentumot lehet böngészni, a padlóra ragasztott várostérképen – a közepén tárló, benne a koronaékszerek másolata – be lehet azonosítani a koronázásoknak helyet adó, egyébként épp a Múzeumnegyed mellett álló ferences templomot, a világi ceremónia helyszíneit, az uralkodói szállásokat vagy épp az országgyűlések helyszíneit. Egy korabeli metszetből animációs film készült, amely megérzékíti, hogyan vonult be 1681-ben a királyi pár és kísérete a koronázásra.
Megemlékeznek az utolsó magyar királyról, IV. Károlyról is. Gyerekkoráról, mivel hat- és kilencéves kora között élt Sopronban, itt tanult meg magyarul, és 1921. október 21-i látogatásáról, amikor az államügyektől már visszavonult, trónfosztott uralkodó feleségével érkezett a városba, hogy megkísérelje a trón visszaszerzését. Ezt az eseményt Károly és Zita puritán módon berendezett vasúti kocsijának rekonstrukciójával illusztrálják.
Itt igazán kitettek magukért a múzeumpedagógusok. Színes képregény mutatja be az elrabolt korona történetét, trónnal, stilizált koronaékszerekkel el lehet játszani a koronázást, és méretes kockapuzzle-t lehet kirakni szabadon választható oldalakkal, amelyek a korona soproni látogatásait idézik fel.
A város és a nemzet nagyjai előtt
A Storno-ház ad helyet a múzeum állandó helytörténeti kiállításának, amely a város és az egykori Sopron vármegye történetét mutatja be a 17. századtól az Európa történetében is sorsfordító pillanatot jelentő 1989-es Páneurópai Piknikig. A város sorsfordító eseményei mellett megjelenik a mindennapok világa, így a látogatók megismerkedhetnek az egyes korszakokra jellemző életmóddal, öltözködéssel, kultúrával, és természetesen a korszak legfontosabb személyiségeivel is, a helyi közéletben fontos szerepet betöltőktől egészen az országos ismertséggel bírókig.
Különösen érdekesek a kiállított céhes emlékek, viseleti darabok, bútorok, festmények és fegyverek, amelyek nézegetését, ha kedvünk van, egy több száz év muzsikáját lejátszó wurlitzer beindításával tehetjük még hangulatosabbá. Vannak tárgyak, amelyek megmosolyogtatnak, mások elbűvölnek, és van tárló, amelynek tartalma, Széchenyi István halotti öltözete, egészen megrendítő.
Így laktak ők
A következő egységben képzelt történelmi szereplők fogadnak – a szombathelyi Weöres Színház művészeinek megszemélyesítésében –, a Tűztorony 15. század végi őre, a Tábornok-ház özvegy polgármesternéje a 17. század végéről, a Fabricius-ház cselédlánya az 1840-es évekből, illetve a 19–20. század fordulóján a Storno-házban élt patikárius mesélnek magukról, életükről, hétköznapjaikról. Nem véletlen az életmódtörténeti fókusz: a Múzeumnegyed épületei a középkortól a közelmúltig lakóházként funkcionáltak.
17–19. századi vendégként vagy akár otthon is érezhetjük magunkat. Ha a részletgazdagon berendezett polgári lakásbelsőkben, a ház különböző helyiségein végigsétálunk, akár vendégként, akár otthon érezve magunkat, megláthatjuk, hogyan éltek itt a jómódú polgárok és a személyzetük. Érdemes egészen közel hajolni egy asztalon hagyott könyvhöz, mert akkor kiderül, gyöngyből fűzött a borítója, elidőzni egy üveges szekrény előtt, amely tele van színes üvegpoharakkal. És mindenképp gondolkodjunk el a cselédlányok sorsán, akik egy különös asztalágyban aludtak. Az alvásra szolgáló felületet ugyanis az asztallap alól húzták ki. Az asztalosmesternek pedig a skandináv minimalista és funkcionális designt megszégyenítően arra is volt gondjuk, hogy az ágydeszka alá még egy tizenöt-húsz centi magas fiókot is betervezzenek.
Akinek van kedve, ruhákat próbálhat, fotózkodhat bennük, vagy épp fűszereket szagolgathat. Kialakítottak ugyanis egy 21. századi konyhát, ahol a Storno család hagyatékából származó recepteket készíthetnek el az érdeklődők a múzeum szakértő munkatársaival különböző workshopokon. A gasztronómia iránt érdeklődőknek készült el a Storno-konyha honlapja, rajta sok-sok kipróbált recepttel.
A Storno-Atlantisz
A régészeti kiállításon találkozunk először a Storno névvel, mivel a soproni régészeti kutatások hőskorától kezdve kiemelt szerepet játszottak, apáról fiúra szállt az archeológia iránti szenvedély. Idősebb Storno Ferenc ott volt a múzeum elődje, a Soproni Történészeti és Művészeti Egylet alapításánál, a kéményseprőmesterből lett rajzoló, tervező, majd műemlék-restaurátor jegyezte be az első begyűjtött műtárgyakat az 1868-ban megnyitott leltárkönyvbe. Ő mérte fel a Mithras-szentélyt, a Sopronmegyei Régészeti Társulatba már fiával együtt lépett be. Ferenc végzett feltárásokat, de illusztrációkat is készített – másik fia, Kálmán építész lett –, gyermekei közül pedig Miksa vitte tovább az ügyszeretetet, nagy szerepe volt apja és nagyapja ásatási anyagainak rendszerezésében, feldolgozásában. Storno Miksa 1956-ban elhagyta az országot, testvérei, Pál és Gábor nyilvánossá tették a gyűjteményt, majd átadták a múzeumnak.
A Múzeumnegyed Storno-házában van a család szakkönyvtára, a régészeti, építészeti, egyházi témájú kiadványokból álló Storno-műemlékkönyvtár, valamint egy historizáló művészlakás. Eklektikus, van benne népi, egyházi, eredeti és reprodukció, reneszánsz faragvány és barokk szekkó, békésen megférnek egymás mellett a flamand tájképek a magyar szentek szobraival. Különös ezeknek a szobáknak az atmoszférája. Nem a tárgyak teszik, hanem az egykori lakók mentalitása, világlátása, tiszta lokálpatriotizmusa, hozzáértése, tettvágya, ami sugárzik a falakból. Mintha egy szellemi Atlantiszba érkeztünk volna.
Egy tuti gyerekprogram
A legfelső emeletek a legélvezetesebbek a gyerekekkel érkezőknek, a családoknak és az iskolai csoportoknak. A középkori lakótoronyban helyi legendák animációs filmje, fényfestés, időgép kötik le a figyelmet, ismeretterjesztenek észrevétlen módon, és a nem tériszonyosok a város és a környék panorámáját is élvezhetik.
Mátyás király személye több szálon is kötődik Sopronhoz. Találkozhatunk vele a koronával kapcsolatos kiállításon, ugyanis 1463-ban ő volt az, aki visszaváltotta III. Frigyes német-római császártól a korábban elzálogosított Szent Koronát és vele együtt a várost. Kiváltságokat adományozott Sopronnak, 1464-ben aranybullával lepecsételt oklevélben erősítette meg a privilégiumokat. Bécs ostromára készülve, 1482–1483 telén pedig a mai Storno-házban, Haberleiter Miklós soproni polgár akkor még egyemeletes házában lakott.
A Mesebeli história – Mátyás király a népmesékben és a történetírásban című részleg szokatlan módon állít emléket az uralkodónak: tisztelettel, de a történeti hűségre koncentrálva. Össze lehet hasonlítani egyebek mellett a királyi családfát Antonio Bonfini történetíró, a népmesék és a történettudomány leírása szerint, de az is kiderül, milyen volt Mátyás valós gazdaságpolitikája a néphagyományon túl, amit garas, dénár és aranyforint is illusztrál. Mítoszrombolás lenne? Egyáltalán nem. Inkább tényellenőrzésre és kritikus gondolkodásra nevel.
