Egy nemrég publikált idegtudományi kutatás szerint a zene képes érzelmi torzítást vinni a visszaemlékezésekbe, még akkor is, ha az eredeti emlékek érzelmileg semlegesek voltak – írja a psypost.org. A kutatók arra voltak kíváncsiak, vajon egy érzelmileg hangolt zene képes-e megváltoztatni a felidézett emlékek érzelmi színezetét, és ha igen, mennyire tartós ez a hatás.
A kísérletben 44 fiatal felnőtt vett részt, akiknek húsz rövid történetet kellett memorizálniuk. Ezek közül tizenöt szándékosan érzelmileg semleges volt, öt pedig pozitív vagy negatív hangulatot hordozott, ez utóbbiak célja az volt, hogy eltereljék a résztvevők figyelmét a valódi kutatási fókuszról. A történeteket két alkalommal olvasták el és hallgatták meg, majd saját szavaikkal, részletesen újraalkották őket.
Másnap funkcionális MRI-vizsgálat közben emlékeztek vissza ezekre a történetekre. A visszaidézést egy szókiválasztási feladat segítette, miközben a háttérben vagy pozitív, vagy negatív töltetű zene szólt – illetve volt olyan feltétel is, ahol teljes csend volt. A résztvevőknek az eredeti történethez tartozó kulcsszavak mellett érzelmi töltetű, de a történetben eredetileg nem szereplő szavak közül is választaniuk kellett.
A harmadik napon végzett memóriateszt során kiderült, hogy akik zenei aláfestés mellett idézték fel az emlékeket, hajlamosabbak voltak az érzelmileg hangolt álemlékek beépítésére.
A képalkotó eljárás megnövekedett aktivitást mutatott az amygdalában, a frontális kéregben és vizuális feldolgozó területeken: ezek az agyi régiók kulcsszerepet játszanak az érzelemfeldolgozásban, az emlékezésben és a mentális képek kialakításában. A kutatók szerint a jelenség hátterében az emlékek újrakonszolidációja áll: a visszaemlékezés nem pusztán „lejátszás”, hanem aktív folyamat, amely során a múlt újraértelmeződik – ebben pedig a zene váratlanul erős formáló erő lehet.
